2008. augusztus 31., vasárnap

cim nelkul


2008. augusztus 26., kedd

A jemeni grand kanyon


Szerda delutan nemi hezitalas utan fogtuk magunkat es foglaltunk ket repulojegyejegyet, hogy korbejarjuk a "jemeni grand kanyont", a Wadi (volgy) Hadramautot. A valasztas azert esett a perulore, mert biztonsagi okok miatt nem ajanlott az utba eso Marib nevu varoson keresztulutazni. Az ut (800 km) kozel egy ora hosszat tartott, s a nagy nemzetkozi gepekhez kepest csak mersekelt mennyisegu csomagoloanyag hulladekot termeltunk (suti, dobozos udito, tea). Ezert a kis kornyezetszennyezesert 150 dollart fizettunk fejenkent, oda-vissza. Bizom benne, hogy az elkovetkezo kirandulasokat lehetosegem lesz, a szarazfoldon teljesiteni.
A belfoldi jaratok utasainak poggyaszat eleg rugalmasan kezelik, tehat a bicska, csipesz, folyadek, kozmetikai szer nem a kukaban vegzi (ezen ismeretek hianyaban eleg nomad csomaggal indultam utnak).

A seyuni repuloterre erkezve mar reggel 9-kor tikkaszto hoseg volt.
Vendeglatonk a shibani GTZ fonoke (deutsche gesellschaft fur technische zusammenarbeit), minden elozetes ismeretseg nelkul teljes nyugalommal hagyta rank a hazat, s kert meg bennunket, hogy erezzuk otthon magunkat.

S egy kis epiteszet.
Wadi Hadramaut-ban a hazak 90 szazaleka a mai napig valyogbol epul, bar az utobbi idoben egyre tobb cementet es teglat hasznalnak. S felmerul a kerdes milyen a klima a forro egov alatt egy valyoghazban. Meglepodve tapasztaltam, hogy annak ellenere sem huvosek a valyoghazak, hogy minden szobaban ventilator es desert cooler (ez a gep vizet porlaszt a levegobe, az elparologva hut). A szobak belmagassaga igen jelentos, s kozel a plafonhoz tobb kisebb aklaknyilast hagytak hogy legyen cirkulacio, de a homokviharok miatt az utobbi idoben ezeket az ablakokat beuvegeztek, igy a regi jol mukodo rendszer ma mar nem mukodik. S vendeglatonk azt a fontos szabalyt sem tartota be, hogy bezarja a redonyoket napkozben, s ejszaka szelloztesse a hazat. A teraszon alvast valasztottam.

Elso utunk a Seyuntol 30 km-re fekvo Shibanba vezetett. Az 500 eves varost szokas a "Sivatag Manhattanjenek" is nevezni, 6-8 emelet, kozel 30 meter magas valyoghazak. Az epitmenyek a csalad novekedesevel parhuzamosan nottek az eg fele. A falu 1982 ota az UNESCO vilagorokseg resze. A rossz allapotban levo epuleteket a 6 eve tarto nemet anyagi es szellemi tamogatassal ismet regi arcat kapta vissza. A hazak ismet stabilan allnak, a nyilaszarok szebbek, mint valaha, igazi kezimunka eredmenye.
A shibam-i hazak homlokzatat agyaggal simitjak le s csak a haz teraszat es a labazatot kenik le feher messzel, hogy vedjek az esotol...

2008. augusztus 13., szerda

Tegnap elindultam, hogy egyedül fedezzem fel a város még ismeretlen részeit. Az első barátomat egy talpig feketébe öltözött jemeni nő személyében ismerhettem meg. Ő Nawal, neve valami olyasmit jelent, hogy segíteni. Elvitt a Kulturcenterbe és rögtön felajánlott egy arab nyelvi kurzust, éppen ez hiányzott. Majd miután beavatott a muszlin nők rejtelmes életének titkaiba, továbbálltam. A tájékozódással még mindig akadnak problémáim, annak ellenére, hogy tegnap megtaláltam az első utcatáblát. Elég értetlenül álltam a helyzet felett. Megsajnált egy fehér arc és gondolta segítségemre siet. Így ismerkedtem meg Pierrel, a francia építésszel, aki '99-ben a BME-n tanulta a palinka, unikum és borivást, mint lelkes erasmus diák. A filmvetítést, ahova igyekeztem lekéstem, így elfogadtam francia barát meghívását.

2008. augusztus 10., vasárnap

Old Sana'a


A napokban új szálláshely után keresgéltünk. Minden lakáshoz tartozik egy elmaradhatatlan mafradj (az epulet legfelso emeleten). Ez az a hely, ahol a katrágásra, vizipipázásra a vendégek összegyűlnek. Nagyobb házakban saját bejárat is tartozik ehhez a helyiséghez. Talán a nők miatt lehet ez fontos. Egy lakáskeresés alkalmával egyedül engem engedtek be körülnézni, merthogy csak a család nőtagjai voltak otthon.
Hosszas keresgélés után egy óvárosi lakás mellett döntöttünk. Old Sana'a a középkori itáliai városokhoz hasonlítható, városfallal körülvett, keskeny utcák, 3-4 elemelt magas épületek, keskeny lépcsőház, 1,30 magas ajtónyílások, s az elmaradhatatlan tetőterasz... díszített homlokzat, igényes építészet... az újonnan beszerelt vízvezeték csövek elrejtésére nem fordítanak nagy gondot (ha ezt eleik látnák?!)
Tegnap belefogtunk a lakás még ottmaradt romjainak eltakarításába, de kevés volt a napi vízlimit, így idő előtt be kellett fejeznünk. Igen, Sana'a-ban és Jemen nagy részén a vízhiány elég égető probléma. Egyre alacsonyabban van a talajvízszint, így a legtöbb fejlesztési program a vízvédelemmel foglalkozik...

2008. augusztus 8., péntek

Boldog Arábia

Bármilyen meglepő az éjszakák hidegek, pokróc hijján a törülközőmet használtam, hogy enyhítsek fájdalmaimon. De nem csak a hideg fogott ki rajtam, a torkomnak sem tetszik valami. Annyira porosak az utcák, hogy a kék eget szinte sosem látni, de "ha Allah ugy akarja" (sallah) akkor kapunk egy kis vizet, ami sokszor kisebb árvizeket okoz a városban, de mindenesetre kicsit megtisztul a levegő. A szemetet nem nagyon tudja elhordani a víz mert a csatornázást nem nagyon ismerik, így csak áthelyezi egyik helyről a másikra.
A tájékozódással eddig nem igen volt bajon európai tartózkodásaim során, de a sana’ai élet elég sok nehézséget tartogat utcanevek és térkép hiányában. A "távérzékelés" sem könnyű, amikor autóval szállítmányoznak egyik helyről a másikra, az utat ugyanis rejtélyes módon elég körülményesen, kacskaringósan teszik meg.
De hogy ne csak a rossz oldaát világítsuk meg a helyzetnek: vendéglátóink mindent megtestnek kényelmünk érdekében. Volt részünk közösségi katrágásban, nagyjából semmi íze (méghogy én vagyok különös amikor a petrezselymet eszem desszertként). Az első söriváshoz tudnám hasonlítani, amikor nem értettem miért rajonganak ezért az emberek. De idővel mind a sört, mind a katot meg lehet szokni, majd rabjá lehet válni. A helyiek délután kezdenek bele a mókába, nem ritka, hogy nem csak az utcán, a piakcon, de a boltokban is teszik. Több órányi rágás után az egyik pofazacskójuk megtelik az említett anyaggal, olyan, mint amikor lufit próbálunk felfújni (beszéd közben néha lehet is látni a pesztó állagú anyagot) . A zöld csodától állítólag felélénkül az ember, serken az agyműködése... de szerintük ez nem kábítószer (Allah által engedélyezett).

2008. augusztus 7., csütörtök

Az Arab-félsziget délnyugati csücske

A Ferihegyről egy kairói átszállással érkeztem Sanaaba. Két repülő, két vacsora, dupla szemét. Kairó repterén a sanaai váróterem sokkoló, csupa tetőtől-talpig feketébe öltözött nő, éppen, hogy a szeme kilátszik, de az sem feltűnő mert az is fekete. A globalizáció és a hagyomány ötvözete meghökkentő, a csador és a mobiltelefon. A Kairóból Sanaa-ba tartó arabok olyan érzetet keltenek, mint szombaton a veresi piacon a buszra várakozó közönség, kezük tele midenféle telepakolt nylonzacskóval. Csoportba vegyülve várakoznak, beszélgetnek.