Boldog Arábia

Bármilyen meglepő az éjszakák hidegek, pokróc hijján a törülközőmet használtam, hogy enyhítsek fájdalmaimon. De nem csak a hideg fogott ki rajtam, a torkomnak sem tetszik valami. Annyira porosak az utcák, hogy a kék eget szinte sosem látni, de "ha Allah ugy akarja" (sallah) akkor kapunk egy kis vizet, ami sokszor kisebb árvizeket okoz a városban, de mindenesetre kicsit megtisztul a levegő. A szemetet nem nagyon tudja elhordani a víz mert a csatornázást nem nagyon ismerik, így csak áthelyezi egyik helyről a másikra.
A tájékozódással eddig nem igen volt bajon európai tartózkodásaim során, de a sana’ai élet elég sok nehézséget tartogat utcanevek és térkép hiányában. A "távérzékelés" sem könnyű, amikor autóval szállítmányoznak egyik helyről a másikra, az utat ugyanis rejtélyes módon elég körülményesen, kacskaringósan teszik meg.
De hogy ne csak a rossz oldaát világítsuk meg a helyzetnek: vendéglátóink mindent megtestnek kényelmünk érdekében. Volt részünk közösségi katrágásban, nagyjából semmi íze (méghogy én vagyok különös amikor a petrezselymet eszem desszertként). Az első söriváshoz tudnám hasonlítani, amikor nem értettem miért rajonganak ezért az emberek. De idővel mind a sört, mind a katot meg lehet szokni, majd rabjá lehet válni. A helyiek délután kezdenek bele a mókába, nem ritka, hogy nem csak az utcán, a piakcon, de a boltokban is teszik. Több órányi rágás után az egyik pofazacskójuk megtelik az említett anyaggal, olyan, mint amikor lufit próbálunk felfújni (beszéd közben néha lehet is látni a pesztó állagú anyagot) . A zöld csodától állítólag felélénkül az ember, serken az agyműködése... de szerintük ez nem kábítószer (Allah által engedélyezett).